A boróka a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növény, melynek közel 60 faja ismert, így a származásilag közel álló alakjaival a világ legelterjedtebb fenyőjeként említhető. Fűszer- és gyógynövényként ismert változata a közönséges boróka vagy közönséges tűboróka (Juniperus communis).

A közönséges borókáról – egyszerűen csak borókáról – leggyakrabban csupán egy jól ismert alkoholos ital, a gin jut eszünkbe. A boróka fanyar, édeskés- kesernyés aromája és íze, gyantás illata azonnal felidéződik bennünk, ha rágondolunk. Magáról a növény külleméről, eredetéről, felhasználási lehetőségeiről jóval kevesebb ismeretünk van. Íme, itt az idő: ismerkedj meg vele, tudj meg róla többet, hogy a kedvelt, sokat használt dísznövényeid, gyógy-és fűszernövényeid között is méltán foglalhassa el helyét!

Tartalom:

• Története
• Leírása
• Népies elnevezései
• Élőhelyei Magyarországon
• Hatóanyagai, drogja
• Felhasználása
• Használata
• Figyelmeztetések, mellékhatásai, ellenjavallata
• Étel receptek
  • Páclé húsokhoz
  • Vadkacsa borókamártásban
  • Báránycomb pecsenye
  • Avokádó saláta
  • Cukkini steak
  • Gomba ragu
  • Csuka egészben sütve
  • Batyus csukapörkölt
• Érdekességek

Története

Egy bibliai monda szerint Mária egy borókabokor alá rejtette a kis Jézust, hogy Heródes katonái rá ne találjanak. Azóta a borókának a gonosztól távoltartó erőt is tulajdonítják, mely több ország népénél is visszatérő elem. Természetesen az óegyiptomiak már ismerték az illóolaját, fájának kátrányát testük dörzsölésére ugyanúgy használták, mint halottaik balzsamozására. Testük és lelkük megtisztítására borókás füstölőket égettek. Szájuk leheletét a mirha mellett boróka rágásával frissítették. A rómaiak fűszerezéshez a drágán elérhető bors helyett használták, boraikba tették, hogy a máj- és epeműködésüket segítsék, emésztésüket serkentsék. Orvosaik vizelethajtóként használták; a görögök főleg járványokat igyekeztek megelőzni vele. Jól ismerték a pestis és egyéb fertőző járványok ellenszereként.

A középkorban szinte mindenre jónak tartották: fejfájás, vese- és hólyagbetegségek, tüdőbaj és láz csillapítására. Boszorkányok és démonok elijesztése végett kis zacskóba tömve ajtójuk fölé akasztották. Akkoriban csodaszernek tartották, többek között kígyómarás ellen is használták. Orvostörténeti munkákban használatának történetét kutatva kimutatták, hogy nemcsak a pestis elleni füstölőszerként, hanem köhögés esetén is alkalmazták. Pestis idején a kórházak fertőtlenítésére használták. Olajos kenőcs formájában keléseket és a Szent Antal tüze nevű bőrbetegséget gyógyítottak vele. Kenőcs alakban a XVII. század második felétől egész Európában ismert lett balsamum carpaticum vagy hungaricum néven, az Észak-Kárpátokban élő szlovák gyógyszerárusok révén. Fertőtlenítő hatását ismerve, még a XVIII. század közepén is negyven zsák borókabogyót égettek el az itáliai Velleriben. A járvány elleni védelemként, hogy a fertőző csírákat távol tartsák, a levegőt megtisztítsák, elégetett boróka füstjével füstöltek.

A gin eredetét valahol Itáliában kell kutatnunk, ahol a XII. századi szerzetesek felfedezték az alkoholba áztatott boróka jótékony hatását. Erre a tapasztalatra építve készítették el a pestis elleni védekezésben hatásosnak hitt elixírt, amely borókával és borpárlattal készült. A XVIII. században egy holland gyógyszerész, Franciscus de la Boe, azaz dr. Sylvius, a borókabogyó kivonatát gabona szesszel elegyítve vizelethajtó és méregtelenítő hatású gyógyszert állított elő. A környező térségben a helybéliek hasonló párlatokat már készítettek. A dr. Sylvius által felfedezett gyógyhatású szer a gin előfutára lett. A készítményt „geniévre” névvel illette, amely a francia boróka szó megfelelője. A hollandok „genever”-nek vagy „jenever”-nek hívták, végül pedig az angolok „gin”-re egyszerűsítették. A harminc éves háború katonái hamar megkedvelték a „genevert”, és hazatérve gyártani kezdték. Hamarosan nemzeti itallá vált. A tömegtermelés azonban megártott a minőségnek, ezért 1751-ben meghozták a gin törvényt, amely szerint csak a kormány engedélyével lehetett gint készíteni. A borókának a szesz-, fűszer- és kozmetikaiparban is jelentős a felhasználása. A ciprusfélék családtagjaként a parfümiparban is fontos alkotóelem.

Manapság a homeopátiás gyógyszerkészítmények (reuma, gyomor- és bélpanaszok, asztma, bronchitis) egyik fontos összetevője.

Leírása

Latin nevén: Juniperus communis
Magyar nevén: Közönséges boróka, Közönséges tűboróka
Német nevén: Wacholder
Angol nevén: Common juniper, Juniper
Fő termesztői: Ausztria, Franciaország, Kanada

A közönséges boróka (Juniperus communis) a juniperus nemzetség tagja, melybe mintegy 60 faj tartozik. Az egész északi féltekén megtalálható két nagy csoportjuk ismert. A fajok mintegy negyedét teszi ki az Oxycedrus csoport, melynek tagjaira jellemző: tobozpikkelyeik és leveleik hármas örvökben –tűborókák – csoportosulnak, ide tartozik a Juniperus communis is. A fajok háromnegyed része a Sabina csoportba sorolható, jellemzőik: tobozbogyóik –pikkelyborókák – hat-tíz levélből állnak, és a lombleveleik is átellenesek. Ezek a növények mérgezőek, dísznövényként találkozhatunk velük.

A Juniperus tudományos nemzetségnevet Carl von Linné (1707-1778) svéd természettudós, orvos, botanikus adta a boróka római neve – iuniperus – alapján. A communis fajnév, mely közönségest, gyakorit jelent, szintén Linné elnevezése.

Lassan növő, fényigényes, szárazságtűrő faj. Erdőkben fa alakú példányaival már ritkán találkozhatunk, ezek a 10-15 méter magasságot is elérhetik. Matuzsálem korú egyedei a 30-40 cm tőátmérőig vastagodhatnak. Itt tűnik elő a szürkésbarna, szalagosan leváló kéreg is. Gyökérzete mélyre hatoló és sűrűn elágazó, nagy termőréteget képes átszőni. Hegyoldalak, legelők, puszták, lápos vidékek növénye.

Jóval gyakoribb cserjésedő alakjai 3-5 méterre nőnek meg. Ezek törzse a földfelszín közelében több ágra oszlik, melyek fölfelé törnek, többé-kevésbé függőleges ágrendszert, a hajtásokkal több részkoronát és egészében véve tagolt koronát hoz létre. E kétlaki faj nőivarú egyedei inkább széles, elterülő koronájúak, míg a hímivarúak koronája fölfelé törekvő, gyakran oszlopos.

Rövid, fiatal hajtásai ízekre tagolódóak, háromélűek, zöldek, később barnásvörösek. Tűlevelei hármas tagozódásúak, merevek, 1-2 cm hosszúak, szürkések vagy élénkzöldek. A kétéves ágakon a porzós virágok barkaszerűek, tojásdadok, sárgák. Az április-májusi virágzás után csak a második vagy harmadik évben lesz érett termése. Az idősebb töveken különböző érettségi fokú termések találhatók: az egyéves apró zöld bogyók, a kétéves kékesek és a hároméves hamvas, viaszos kékesfeketék, melyek átmérője elérheti az 1 cm-t is. Tobozbogyóiban (álbogyó) található meg a három tojásdad alakú mag. Terpentinre emlékeztető illata, édeskés íze van kesernyés utóízzel.

A száz év fölötti közönséges borókák már igazi matuzsálemnek számítanak, egyes források szerint 500 évig is elélhetnek.

Népies elnevezései

Aprófenyő, borostyántüske, borosán, borókafenyő, borovicska, borsfenyő, borsikafenyő, ciróka-maróka, fenyőmag, fenyőtüske, gúzsfenyő, gyalogfenyő, komkék, pattanófenyő, törpeboróka, töviskésfenyő.

Élőhelyei Magyarországon

Magyarországra elsősorban a futóhomok megkötésére telepítették, különösen a Duna-Tisza közébe és a Bakonyba. Síkságon, hegyvidéken egyaránt megél, találkozhatunk egyedeivel az alföldi területeken, a Bükk-fennsíkon, az Aggteleki-karszt vidéken. Az Alföld egyetlen őshonos fenyőféléje.

A Kiskunsági Nemzeti Park egyik büszkesége az ősborókás (borókás-nyáras, Junipero-Populetum), ismertebb termőhelyei a Kiskunságon:

• bócsa-bugaci ősborókás
• orgoványi rétek
• csévharaszti borókás
• kéleshalmi homokbuckák

A Barcsi Tájvédelmi Körzetben megtalálható ősborókást is természetvédelmi területté minősítették.

Hatóanyagai, drogja

• Tobozbogyó (Juniperi galbulus)
• Illóolaj (Aetheroleum juniperi)
• Fája (Juniperi lignum)
• Borókafakátrány (Pix Juniperi)

A közönséges borókának mind a fatestében, mind a tűlevelében, mind pedig a termésében található illóolaj, melyet vízgőz-desztillációval nyernek ki. Illóolaj tartalma 3%, azaz 1 kg olaj kinyeréséhez 30-35 kg növény szükséges. Az illóolaj főleg monoterpén szénhidrogéneket (elsősorban alfa-pinén, béta-pinén), oxigéntartalmú, alkoholjellegű szénhidrogéneket (terpinén-4-ol, alfa-terpineol, borneol) tartalmaz. Termésében mintegy 30% invertcukor található. Előfordul benne katechin cseranyag, gyanta (10%), viasz, gumi, pektin. Az éretlen tobozbogyók fő hatóanyagai a biflavonoidok. A friss bogyókban sok a C-vitamin, melynek nagy része a szárítás folyamán lebomlik.

A boróka fája a kevés illóolaj mellett lignánokat és tropolon-vázas vegyületeket tartalmaz.

A borókafakátrány kisebb molekulájú, természetes anyagok bomlásából (lebontásából) keletkezett anyagokkal jellemezhető.

Felhasználása

Elsősorban termését hasznosítják, begyűjtése éréstől függően szeptember-november hónapokban válik esedékessé. Szüretelése fáradságos munka a hegyes tűlevelek miatt, ezért ponyvákat terítenek le a földre, majd enyhe ütögetéssel, az ágak kíméletes rázásával az éretlen termésekre vigyázva gyűjtik be a bogyókat. Gondosan válogatják és eltávolítják a terméssel együtt lehullott ágrészeket, tűleveleket. A bogyókat szellős, száraz helyen vagy mesterségesen 35 ºC alatt szárítják, ellenkező esetben, magas hőfokon, gyors szárítással nagyon sokat veszítene illóolajtartalmából. A szárítás során, mely akár másfél hónap is lehet, a bogyókat gyakran átmozgatják. Tárolása száraz helyen történjen, mert gyorsan visszaszívja a nedvességet.

Illóolaja (Aetheroleum juniperi) belsőleg nagyon jó emésztésserkentő, étvágyjavító, görcsoldó, szélhajtó, húgysavoldó, de ismert: izzasztó, fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő hatásairól is. Jótékony hatású a menstruációs ciklusra, jó fehérfolyásra. Tél végi, tavaszi influenzás, meghűléses, hurutos megbetegedések jó ellenszere. Asztmára, légúti megbetegedésekre inhalálószerként használhatjuk.

Bedörzsölőszerként csökkenti a reumás, köszvényes és egyéb ízületi panaszokat, serkenti a vérkeringést, fájdalomcsillapító, izomgörcsoldó, csökkenti az ödémát. A kozmetikában gyulladt, zsíros bőrre alkalmazzák – szabályozza a faggyúmirigyek működését, és miután a sejtek anyagcseréjét is ösztönzi, a cellulitis elleni masszázsolaj fő alapanyaga. Használják még visszeres, seprűeres, rossz keringésű lábak, bőr kezelésére, ápolására.

Erős aromája jótékonyan hat a pszichére: szilárdítja a belső erőt és önbizalmat, feloldja a negativitást, haragot, lelki felindultságot, oldja a szorongást, és érzelmi stresszt. A parfümipar is szívesen használja fanyarságát, különleges illatanyagát tisztaság érzetet nyújtó hatása miatt.

A borókaolajat az élelmiszeripar is használja, fűszer- és likőresszenciák alapanyaga.

Gyógyászati célra készíthető belőle alkoholos kivonat, de fogyasztható teája is. A népi gyógyászatban régóta használják vizelethajtó, húgyúti, fertőtlenítő, valamint emésztést elősegítő, étvágyjavító hatása miatt. Jó gyomorerősítő szer.

A bogyókból lekvárt is készítenek, melyet epe- és veseműködés-serkentő szerként fogyasztanak.

Használják fűszerként is frissen vagy szárítva, egészben vagy őrölve. Különösen vadhúsok, mártások, pácok ízesítésére alkalmas. Kellemes illata miatt a húspácok és füstölőszerek egyik legjobb alkotórésze. Grillezett húsok borókás füstben aromás ízt kapnak. Használják még savanyúságok alkotóelemként, marinírozott halételek, pástétomok, szószok, főzelékek, saláták ízesítőjeként.

Napjainkban rovarölőszerekben és illatszerekben hasznosítják erős aromáját.

Termését pálinkafőzésre, szeszes italok ízesítésére is használják. Néhány közülük: Borovicka – szlovák pálinka, Finkel – norvég pálinka, Kranawitter – tiroli pálinka. A borókából készült párlatok elnevezései: Genievre – francia, Jenever – holland, Gin – angol. Magyar nyelvterületeken leggyakrabban ismert a fenyővíz, fenyőmagpálinka, borókapálinka, borókalikőr neveken.

Törzse, nagyobb ágai jól gesztesednek, amely mutatós faanyaggá teszi. Jól faragható, jól fényezhető, ezért esztétikus anyagát dísztárgyak, dobozkák, egyedi bútorok díszítésére, „berakására” szívesen használják. Alkalmazzák ceruzagyártásban, hangszerkészítésben, de készül belőle ostornyél, pipaszár, sétapálca.

Fájából barna festéket is készítenek.

A boróka kátrányát, melyet a zöld részek lepárlása után nyernek, gyógyszappanok, kenőcsök, szeszes oldatok készítésére használják, különféle bőrgyógyászati megbetegedésekre (pl. pikkelysömör).

Mutatós növény, ezért kertek, parkok díszítőelemeként is gyakran találkozhatunk vele. Régen kedvelt karácsonyfa volt, helyenként még ma is feldíszítik.

Egyes források megemlítik, hogy kis mennyiségben – fűszerként vagy olaját – használva afrodiziákum.

Használata

A Magyar Gyógyszerkönyv VII. (Ph. Hg. VII.) könyv szerinti farmakológiai hatása: vizelethajtó, enyhe görcsoldó, a kórokozó baktériumok fejlődését gátló. Serkenti az emésztőnedvek elválasztását.

Más források is megemlítik, hogy összetevőinek antibiotikus (természetes antibiotikum) és antivirális (vírus ellenes) hatása van.

Illóolaj: – eredendően a borovicskapálinka készítésénél melléktermékként jelentkezett (desztillálás), az úszó olajat a pálinka tetejéről gyűjtötték össze.

Egy-két cseppjét mézzel bevéve ugyanolyan hatást fejt ki, mint teája. – a borókafa illóolajat általában egy másik borókafaj, a Juniperus virginiana fás részeinek vízgőz-desztillációjával nyerik.

Hatásai: összehúzó, antiszeptikus, nyálkaoldó, rovarűző, hajerősítő. Illatosító lámpában párologtatva: közérzetjavító, légzéskönnyítő, levegőtisztító.

Belsőleg használni tilos! Epilepsziás betegeknél, várandósság esetén még külsőleg sem alkalmazható!!!

Bogyó: meghűléses megbetegedéseknél, tavaszi méregtelenítésnél alkalomszerűen a bogyók rágása ajánlatos.

Tea: forrázzunk le 2 dl vízzel 3-4 apróra összetört bogyót. Csak 4-5 percig hagyjuk ázni, majd szűrjük le. Naponta 1-3 csészényi tea fogyasztása ajánlott.

Négy hétnél tovább tartó használata orvosi felügyelet nélkül nem javasolt.

Tinktúra: 20 darab szárított borókabogyót összetörünk, és ráöntünk 125 ml tiszta szeszt, majd egy hétig érleljük. Ezt követően leszűrjük, és sötét üvegben tároljuk. Ízületi és reumás fájdalmak esetén ezzel a kivonattal borogassuk a fájdalmas testrészt.

Masszázsolaj házilag készítve: 20 gramm szárított borókabogyót összetörünk, és ráöntünk 125 ml olívaolajat, majd két hétig érleljük. Ezt követően leszűrjük, és tiszta üvegben tároljuk. Reumás ás ízületi fájdalmak csillapítására alkalmazható.

Ülőfürdő: meleg fürdővizünkhöz adjunk negyed liter borókaolajat.

Lekvár: naponta 1-2 teáskanállal fogyasztva vizelethajtásra, epeserkentésre alkalmas.

Fűszer: általában vadhúsok, sonka, pácok, mártások, savanyúságok ízesítésére használják.

Figyelmeztetések, mellékhatásai, ellenjavallata

Mannfried Pahlow német gyógyszerész (több gyógynövényszakkönyv szerzője) írásai alapján: a fellépő mellékhatások figyelemre méltóak lehetnek, de csak jelentős túladagolás, illetve elhúzódó kezelés esetén lépnek fel. Ezért fokozottan figyelni, ügyelni szükséges:

• már beszűkült vesefunkció, azaz korábban valamilyen vesebetegségben szenvedők, illetve terhesség esetén (alhasi vérbőséget fokozó hatása miatt vetélést, koraszülést okozhat) a borókabogyó sem tea, sem kúra formájában nem alkalmazható! Illóolaja epilepsziásoknál rohamot válthat ki!!! Gyermekeknek fogyasztása nem ajánlott!
• az érzékeny gyomrú emberek gyomornyálkahártya-izgalom veszélye miatt mondjanak le a boróka fogyasztásáról
• egy borókatea-kúra orvossal történő megbeszélés nélkül sohase tartson 4 hétnél tovább
• hosszas túlzott mennyiségű fogyasztás következtében vesekárosodás léphet fel, vesetáji fájdalmakkal, vizeléskor jelentkező fájdalommal, a vizeletbe kerülő vérrel és fehérjével
• a népgyógyászatban újra és újra javasolt, nagy magasságig növekvő, majd fokozatosan csökkenő adagban alkalmazott "boróka-kúra" orvosi hozzájárulás vagy hozzártő szakember felügyelete nélkül nem végezhető.

Petra Neumayer a Természetes antibiotikumok könyv szerzője megemlíti:

• a vesére kifejtett aktiváló hatása egyes szakértők szerint károsíthatja a vese- és húgyúti szöveteket
• a boróka illóolaját csak tapasztalt terapeuták utasítása szerint csak egészséges veséjű emberek alkalmazhatják
• a legújabb kutatások cáfolják a borókaolaj vesekárosító hatását hangsúlyozó álláspontot, főleg akkor, ha az olajat csak a bogyóból nyerik, a növény fás részeinek felhasználása nélkül
• a borókabogyó fűszerként vagy teákban történő felhasználása veszélytelen, mint ahogy a bogyó rágcsálása tavaszi kúra részeként, ahogyan Sebastian Kneipp, a gyógyfüvek papja is javasolja
• intenzív íze megakadályozza a túladagolását.

Étel receptek

Konyhai tipp: a borókabogyót szétnyomkodva vagy egy kicsit összetörve jobban érvényesül az aromája. Erős zamata miatt keveset használjunk belőle.

Más fűszerekkel: gyakran használják babérlevéllel, fekete borssal, mustármaggal, fokhagymával, majorannával, rozmaringgal, kakukkfűvel együtt.

Amihez illik: vadhúsok, különösen vaddisznó, őz, nyúl, vadgalamb pácolásához, de használható birka-, marha-, disznóhúsokhoz, marinált halételekhez is. Savanyú káposztát, vörös- és fehérkáposztát, céklát ízesíthetünk vele. Vadpástétomok, mártások, szószok, füstölések elmaradhatatlan fűszere.

A borókával és felhasználásával én is csak a cikk írása által kerültem közelebbi barátságba! Néhány húsos ételhez, vadashoz, savanyításhoz felhasználtam, de markáns íze miatt én sem mertem vele tovább kísérletezni.

A következő receptek nagy részét egy nagyon kedves mesterszakács barátom állította össze számomra, hogy megoszthassam veletek.

Természetesen az alapanyagok egy része ízlés szerint kiváltható mással, vagy akár egyes alapanyagok el is hagyhatóak.

… És a vegetáriánusok is találnak maguknak kedvükre valót!

Páclé húsokhoz, vadhúsokhoz:1/3 rész vörösborból, 1/3 rész vízből, és 1/3 rész olíva olajból, 10 szem megtört borókabogyóból, 3 szál rozmaringból, 10 szál kakukkfűből, néhány babérlevélből pár szem feketeborsból pácot készítünk. A húst pácolás során többször megforgatni a marinádban. A vörösbor helyett ecet (természetes erjesztésű, pl. vörösborecet) is használható. Így a fűszereket mozsárban meg kell törni, az ecetből kis mennyiséggel összekeverni, ezzel bedörzsölni a húst, végül nedves ecetes ruhába csavarni. 

Vadkacsa borókamártásban (4 személyre): A fiatal kacsát besózzuk, 2-3 órára hideg helyen állni hagyjuk. Kívülről befedjük szalonnával, cérnával átkötjük, tepsiben, 5 dkg olvasztott vajon puhulásig sütjük. Eleinte forró vízzel, majd saját levével locsolgatjuk. Elkészítjük a szószt: 1 teáskanálnyi borókabogyóhoz öntünk 1 pohár száraz fehér bort, 25 ml konyakot, citromlevet és addig főzzük, míg a fele elpárolog, majd leszűrjük. A sült kacsáról leszedjük a cérnát, szalonnát meglocsoljuk a borókaszósszal és még néhány percig tovább sütjük. A kacsát szeletelve tálaljuk, főételként burgonyapürével, vagy meleg előételként zöldsalátával, kevés kenyérrel tálalhatjuk.

Báránycomb pecsenye (4 személyre): A combot hártyától, zsiradéktól megtisztítjuk, sóval, borókával bedörzsöljük. Ráteszünk néhány babérlevelet és ecetes ruhában néhány napig állni hagyjuk, a ruhát naponta váltogatjuk friss ecetes vízbe mártva. A sütés előtti napon a combot tejbe megáztatjuk, közvetlenül felhasználás előtt a tejet letörölgetjük róla. Megtűzdeljük füstölt szalonnaszeletekkel, megforgatjuk 5 dkg forró vajon, kevés vízben az egészet puhára pároljuk. Végül a sütőben ropogós pirosra sütjük a pecsenyét.

Avokádó saláta (4 személyre): Két közepes méretű avokádót felkockázunk, egy teáskanál őrölt borókával, apróra vágott korianderzölddel, fél darab vékony chilivel – ízlés szerint lehet több is –, egy teáskanálnyi sóval ízesítjük. Extra szűz olívaolajjal, egy lime levével öntjük le. Darabokra vágott rebarbaraszárat is keverhetünk a salátához.

Cukkini steak (4 személyre): 4 darab 2,5 cm vastag, tenyérnyi nagyságú cukkini szeletet – ha nagyok a magok, előtte kimagozzuk –, 6-8 szem összetört borókabogyóval, egy teáskanálnyi kakukkfűvel, fél teáskanál kurkumával, 1 evőkanál apróra vágott metélőhagymával megszórjuk. Annyi extra szűz olívaolajjal öntsük le, hogy ellepje. Összeforgatjuk, két napig hűtőben tároljuk. Sütés előtt lecsepegtetjük, forró serpenyőben mindkét oldalát aranybarnára sütjük. A szeleteket tányérra helyezzük, friss, durvára tört kecskesajttal megszórjuk. Ajánlott köret: petrezselymes újburgonya.

Gomba ragu (4 személyre): Egy nagy fej vöröshagymát apró kockára vágunk, két gerezd fokhagymával lepirítjuk. Hozzáteszünk 1 kg erdei gomba keveréket vagy vargányát, és megsózzuk. Az eresztett levet elfőzzük, majd kettő darab héj nélküli paradicsomot felkockázva, 2 teáskanálnyi megtört borókabogyót, egy csipet borsot, ízlés szerint 1 dl fehér félédes bort öntünk hozzá, majd az egészet összeforraljuk. 20 dkg leszemezett friss ribizlivel vagy friss áfonyával 1 percre felforraljuk. 3 cl konyakot teszünk hozzá, ismét 1 percre forraljuk. Különösen vad szárnyasokhoz, őzhöz, de birkahúshoz is illik.

Csuka egészben sütve (4 személyre): A megtisztított, fejtől, uszonyaitól megszabadított csukát milliméterenként mindkét oldalánál bevagdossuk. A szükséges mennyiségű sóval, őrölt borókával alaposan bedörzsöljük. Bacon szalonnával körbetekerjük, serpenyőben vagy tepsiben megpirítjuk, hagyjuk kihűlni. 4 darab rétestészta lapot nagyon lucskosan megtejfölözünk, egymásra tesszük, az egyik szélére tesszük a csukát. Megszórjuk friss, vágott metélőhagymával, friss bazsalikom levéllel, parmezán sajttal, a tetejére még tehetünk tejfölt. A lapokba (dolgozzunk gyorsan, hogy a lapok ne ázzanak el) betekerjük a csukát, forró sütőbe tesszük 15 percre. Egyben szeleteljük, friss salátával tálaljuk.

Batyus csukapörkölt (4 személyre): 80 dkg megtisztított csukát felszeletelünk, besózzuk, félretesszük. 10 dkg apróra vágott húsos füstölt szalonnát lepirítunk, a szalonnát kivesszük, majd pörkölt alapot készítünk. Két közepes fej vöröshagymát kockára vágva megpirítunk, hozzáteszünk egy darab lehéjazott paradicsomot, kettő darab zöld paprikát (lehet erős is), egy halkockát, 4-5 szem megtört borókabogyót. Összefőzzük, majd a tűzről levesszük, és fél evőkanál őrölt piros paprikával elkeverjük. Fél liter vízzel feleresztjük, és addig főzzük, míg a hagyma szétfő benne. A halszeleteket a kész alapba tesszük, ízesíthetjük borssal, tizenöt perc alatt elkészül. Tegyük félre.

Három gerezd fokhagymát olajon megpirítunk, hozzátesszük a halbelsőséget (haltej, ikra), rövid ideig pirítjuk, míg a halikra teljesen szétmegy. Ízesítjük egy teáskanálnyi őrölt borókával, fehérborssal, apróra vágott metélőhagymával, pici száraz fehérborral.

Tésztát gyúrunk, kinyújtjuk téglalap alakúra. Egyik oldala mentén egymástól 3 centiméterenként kupacokat halmozunk. A tészta másik felét ráhajtjuk a halmokra, majd kézzel körbenyomkodjuk, késsel vagy derelyevágóval daraboljuk. Lobogó sós vízben főzzük, lecsöpögtetjük, melegen a csukapörkölt mellé tálaljuk.

Kellemes időtöltést és jó étvágyat kívánok!