Miért nem oltatom be magam H1N1 ellen? - Dr. Ládi Szabolcs - kutatóorvos

2010, január 6 - 00:00 —

Egy orvosi beavatkozás tervezésekor az elsődlegesen mérlegelendő szempont mindig az, hogy a beavatkozás várható előnye nagyobb-e, mint az azzal járó kockázat. Tegyük mérlegre a tényeket, és nézzük meg, hogy mit tartalmaz a mérleg két serpenyője.

Minden évben 1 milliárd ember betegszik meg influenzában és 0,5-1 millió ember hal meg a járvány következtében világszerte, mégsem akarnak minket médianyomás alatt, kampányszerűen beoltani, és nem rendel el a WHO 6-os fokozatú járványriadót, amely - kevesen tudják - azt jelenti, hogy a WHO-nak joga van az egyes országok kormányait akár kötelező oltás elrendelésére utasítani, az oltást megtagadókat pedig hatóságilag összegyűjteni és karanténba zárni.

A jelenlegi halálozási mutatókat alapul véve kiszámolható, hogy a kampány és az oltás költségei számszerűleg azt jelentik, hogy egyetlen emberélet megmentése 200 millió forintba kerül a kormánynak - ha tényleg hatásos a vakcina, ami vezető virológusok szerint szintén kérdéses. Felvetődik a kérdés, hogy tényleg ennyire szeretnek bennünket, vagy más áll a háttérben? Léteznek szakmai körökben olyan aggályok, amelyek a vakcina biztonságos voltát kérdőjelezik meg: nem volt elég idő a tesztelésére, mindössze 160 felnőttön és 40 gyereken tesztelték. Az oltóanyag teljes és nem hasított (split) vírust tartalmaz, amelyeket korábban tilos volt gyerekeknek beadandó oltásban használni. Ezeknek az aggályoknak azonban a szakemberek inkább magánbeszélgetésben és nem hivatalos közleményekben adnak hangot, mivel az egészségügyi kormányzat kilátásba helyezte az oltást nyilvánosan ellenző orvosok szakcionálását.

Emlékezzünk vissza a járvány kezdetén csírájában elfojtott szakmai kollégiumi állásfoglalásokra. Tény, hogy a már évtizedek óta használt kötelező védőoltások beadása után is előfordulnak súlyos, néha halálos szövődmények, idegrendszeri zavarok (a védőoltások higanytartalma meggyőző összefüggésbe hozható a gyermekkori autizmus kialakulásával), ezért érthető egyes orvosok hozzáállása. Az is ismert, hogy 1976-ban egy kampányszerű sertésinfluenza- vírus elleni védőoltás 25 ember halálát és 500 lebénulását okozta az USA-ban: ezek után felelőtlenség volna mérlegelés nélkül beadni az oltást. De tegyük félre az aggályokat, tételezzük fel, hogy tökéletesen biztonságos az oltóanyag, és vizsgáljuk meg, hogy valóban képes-e ez az oltóanyag megfelelő védelmet biztosítani egy világjárvány esetén.

A jelenlegi oltóanyag nem a mostani járványt okozó ún. „vad típus”-ból készült, hanem egy, az 1930-as években az USA-ban izolált törzsből. Amikor a hatóságok nyilatkoztak, hogy az oltóanyag az előzetes vizsgálatokban hatékonynak bizonyult, az mindössze annyit jelent, hogy azzal a genetikai szerkezetű törzzsel szemben hatékony, amelyből az oltóanyag készült. Ez azért elvárható, különben nem nevezhetnénk védőoltásnak. Az influenza vírusának mutációs rátája olyan nagy, hogy gyakorlatilag egy éven belül olyan genetikai változáson eshet át, amely a néhány hónappal korábbi változatból kifejlesztett oltóanyagot is hatástalanná teszi. Erre maga az élet szolgáltatja a legjobb példát: az 1918-as nagy spanyolnátha járvány idején azok, akik áprilisban megbetegedtek a vírus első hullámától (amelynek halálozása 18 százalékos volt a fiatal felnőttek körében) és meggyógyultak, a vírus második hullámának érkezésekor, októberben újra megbetegedtek és sokan meg is haltak (a fiatal felnőttek halálozása 50 százalékos volt). Mit jelent ez?

Pontosan azt, hogy az áprilisi fertőzés átvészelése és a védettség kialakulása (egy betegség átvészelésekor általában erősebb védettség alakul ki, mint amit a védőoltás biztosít) semmiféle védelmet nem jelentett az októberi vírus érkezésekor, amely az áprilisi törzs mutációjával jött létre. Még akkor is, ha feltételezzük, hogy a jelenleg beadott 80 éves törzsből készült oltóanyag képes védelmet nyújtani egy 2009-es törzs okozta fertőzéssel szemben, abban biztosak lehetünk, hogy ha kialakul a vírusnak egy olyan mutációja, amely az 1918-asjárványhoz hasonlóan képes fiatal, életerős emberek millióinak halálát okozni (mert kialakulhat), az ellen a jelenlegi oltás semmiféle védelmet nem jelent. Mintha egy karddal a kezünkben várnánk az atomtámadást. 

Graeme Laver, a világ egyik legnevesebb virológusa, a biokémia és a molekuláris biológia professzora, aki több mint 30 évig foglalkozott az influenza vírusának kutatásával, óvatosan, de tökéletesen érthetően fogalmazott, amikor megkérdezték a véleményét a védőoltással kapcsolatban:

„A semminél jobb, és senkinek nem adnám határozottan azt a tanácsot, hogy ne oltassa be magát. De ne bízzanak abban, hogy sok haszna van.”

Az igazi veszélyt az jelenti, hogy a most beoltott százezrek, milliók hamis biztonságérzettel néznek az esetleges pandémia elé, amely ellen nem rendelkeznek a vérükben ellenanyagokkal. A beoltottak millióinak védettsége nem a saját kezükben, hanem a vírus kezében van. Holott léteznek olyan természetes módszerek, anyagok, amelyek hatékonysága nem a vírus genetikai változékonyságán múlik, hanem attól független. Ezek a módszerek nem az ún. szerzett immunitást manipulálják, mint a védőoltások, hanem az immunrendszerünk ősi, egyben leghatékonyabb részét, a természetes immunitást, amelynek hatékonysága nem függ a vírus genetikai változékonyságától. Az Egyesült Államok hadserege is használ egy olyan, élesztő sejtfalából kivont természetes anyagot (1-3,1-6 béta-glükán), amelyet azon alakulatainak biztosít, ahol biológiai fegyver bevetésére van esély. Erről hallgatnak a hírforrások. Ez az anyag patkánykísérletekben a lépfene (anthrax) kórokozójával szembeni ellenálló képességet tízszeresére emelte egészen kis, 1mg/kg-os dózisban. A béta-glükánok, mivel térhálós szerkezetű glükózpolimerek, semmiféle mellékhatásokkal nem rendelkeznek, még a terápiás dózis százszorosának bevételekor sem. Ismertek már természetes anyagok, módszerek is, amellyel fokozhatjuk a természetes immunitás aktivitását - ezekről sem szól a média.

Az 1918-as világjárvány idején is voltak olyan orvosok, akik ismerték ezeket a természetes módszereket (például: Schimert Gusztáv), és akiknek a praxisában nem halt meg senki a járvány idején, szemben a sokszor 50 százalékos halálozási aránnyal. Miért éppen az életerős, fiatal emberek körében szedte a legtöbb áldozatot a spanyolnátha? Mert őket nem közvetlenül a vírus, hanem a saját immunrendszerük reakciója ölte meg! Ez az ún. „Systemic Inflammatory Reponze Syndrome” (SIRS) vagy „citokin vihar”. Ha a természetes immunitás gyenge és nem képes uralni és gyorsan felszámolni a fertőzést, a másodlagos immunválasz során a szerzett immunitás reakciója olyan heves lehet, hogy akár tüdőszövet széteséséhez is vezethet. Általában ez a magyarázata fiatal, korábban egészséges emberek hirtelen légzési elégtelenségének és halálának.

Szomorú volt hallani az országos tiszti főorvos nyilvános kirohanását, amelyben a honfitársaink egészségtudatosságra törekvő részét cinikusan „vitaminzabálóknak”-nak nevezete, egy olyan országban, amely több betegség tekintetében vezeti a világ halálozási listáit. Gyakorlatilag megdönthetetlen bizonyítékok utalnak a krónikus mikrotápanyag-hiányállapotok és a krónikus degeneratív betegségek összefüggéseire, amelyek következtében Magyarországon évente 50 ezerrel többen halnak meg rákban, szívbetegségben és más krónikus degeneratív betegségben, mint az európai átlag.

Ha ugyanilyen elszántan és határozottan lépnénk fel a degeneratív betegségek „járványával” szemben, mint ahogyan most az influenzajárvánnyal szemben tesszük, akkor az országunk egészségi állapotának tekintetében néhány év alatt sereghajtókból példaképekké válhatnánk.

• (Forrás: Természetgyógyász magazin 2010. január XVI. évfolyam 1. szám)